Platyhelminthes tulajdonságai földi élet.
Egy izgalmas időutazás — mikor és hogyan alakult ki az élővilág? A következőkben törzsfejlődésnek a mai állatvilág kialakulásához vezető főbb mérföldköveit tekintjük át röviden[ 44 ]. A mintegy millió éve kialakult Földön kb. Az első prokarióta mikrofosszíliák, azaz mikroszkopikus baktériumok kövületei millió évesek.
A cianobaktériumok bizonyosan millió éve léteznek, ezek voltak az első fotoszintetizáló élőlények. Az élet legősibb nyomai között számontartott sztromatolitok sekélytengeri üledék és mikroorganizmusok rétegesen összecementálódott tömbjei. Élő összetevői közül a cianobaktériumokat szokták kiemelni, bár a legelső ilyen képződmények jóval korábbról ismertek, mint az első cianobaktériumok millió éve.
Mára csak mutatóban maradtak aktív sztromatolitok, pl. Ausztrália nyugati partvidékén.
Gerinctelen Állattan I.
Az archaikumból származókat viszont ma is az élet egyik első képviselőiként ismerik. Mintegy millió éve már oxidatív légkör volt bolygónkon. Az első eukarióta élőlények nagyjából millió éve jöhettek létre. Az eukarióták kialakulásának nem ismerjük minden lépését, de a mitokondrium, majd a zöld színtest kloroplasztisz létrejöttének folyamatát a szimbiogenezis elmélete jól magyarázza. A szimbiogenezis szerint két élőlény szimbiózisa, együttélése új minőséget eredményez, ebből jön létre egy új, önálló élőlény.
Az ún.
Tartalomjegyzék
Az eukarióta sejt létfontosságú alkotóinak — mint a sejtmag gyógyszer kerekféreg kezelésére az endomembránrendszerek — kialakulásával itt nem foglalkozunk.
A korai eukarióta egy cianobaktérium felvételével szert tett a fotoszintézisre való képességre: kialakult az első zöldmoszat. Az archaikumot követő proterozoikum eon — millió éve során az első élőlények között óriási szelekció mehetett végbe.
Újabb minőségi változást a többsejtűség hozott, amelynek első lépéseként moszatfonalak keletkeztek millió éve. A kövületek és más életnyomok arról tanúskodnak, hogy a többsejtűek már a megelőző, nagyjából millió év során is jelen voltak. A proterozoikum vége felé, az ún.
Állatrendszertan
A híres ún. A platyhelminthes tulajdonságai földi élet, páfrányszerű külsőt mutató Pteridinium maradványait például Ausztrália mellett Oroszország, Namíbia és az Amerikai Egyesült Államok területén is megtalálták.
Tehát az azonos korú, semmilyen ma létező formához nem hasonló vendi időszaki maradványok olyan általánosan elterjedt élőlényekre utalnak, amelyek a proterozoikum végén uralták a sekély tengereket, majd a mai állattörzsek megjelenését követően alulmaradtak a velük való platyhelminthes tulajdonságai földi élet. Az arasznyi Xenusion auerswaldae a proterozoikum végéről ismeretes.
A mai Svédország területéről származó kőzetekben maradt fenn, majd a jégkorszak során sodródott délre, németországi lelőhelyére. Valószínűleg az egyik platyhelminthes tulajdonságai földi élet végtaggal rendelkező, talán már szelvényezett élőlény volt. Az ediacara-időszak élővilágának néhány jellegzetes képviselője: A Pteridinium, B Kimberella, C Dickinsonia A kambrium platyhelminthes tulajdonságai földi élet — millió év evolúciós robbanása során számos új törzs jelent meg, a legtöbb gerinctelen állatcsoport mellett létezett már ősi gerinchúros Chordata is.
A sekély tengerek csúcsragadozója lehetett az Anomalocharis, amelynek 1,2 méter hosszú testét külső váz borította, ízelt lába viszont nem volt. Több mint 15 ezer fajuk már szinte kezdettől nagy alaki és életmódbeli változatosságot mutatott.
A Haikouichthys az egyik első ismert gerinchúros, mindössze 1—2 cm méretű volt. A ábra. Ekkorra tehető a puhatestűek törzsébe tartozó lábasfejűek megjelenése, amelyek némelyike nem hasonlított a ma élő rokonaira pl. Orthoceras-fajok egyenes héjukkal, B ábra. A kagylókra némiképp emlékeztető szűrögető csoport, a tapogatókoszorúsok közé tartozó pörgekarúak is ekkortól léteznek. A szárazföldön megjelentek az első növények, a mohák. Az ordovicium néhány jellegzetes állata: A nyeles tengerililiom, B Orthoceras A szilur időszak — millió éve során kiterjedt sekély, meleg tengerek uralták a Földet.
A tengeri skorpiók Eurypteridaa csáprágósok egyik kihalt ősi csoportja, bolygónk legnagyobb testű ízeltlábúit adta A zátonyépítő kőkorallok ekkor képezték az első korallszirteket.
Akkoriban azonban más korallcsoportok uralkodtak, mint ma! Az óidő végén a legjellemzőbbek pl. A ábra kihaltak. A zátony, mint újfajta élőhely, elősegítette a rajta megtelepedő élővilág evolúcióját, így halakét is. Míg kezdetben az állkapocsnélküliek a nyálkahalak és az ingolák ősei domináltak, az időszak végén már a csontos halak is megjelentek. A szilur jellemző állatai: A Tabulata rendbe tartozó korall, B tengeri skorpiók Eurypterida kövületei A devon időszakot — millió éve gyakran úgy említik: a halak kora.
A korai állkapocsnélküliek hamar letűntek, és porcos vázú de még szintén állkapocs nélküli cserepesbőrűek Ostracodermi hajtották rövid időre uralmuk alá a vizeket.
Helyüket hamar átvették a Placodermi csoport halai, amelyeknek volt állkapcsuk, kopoltyúfedőjük és páros úszókkal is rendelkeztek. Az Ostracodermire emlékeztető páncél csak a fejet és platyhelminthes tulajdonságai földi élet törzs elülső részét borította. Ide tartozott a 10 méter testhosszt elérő ragadozó Dunkleosteus.
- Giardiasis kezelése a gyermekek kezelési rendjében
- Állatok – Wikipédia
- Gerinctelen Állattan I. - PDF Ingyenes letöltés
- Bevezetés az állattanba | Digitális Tankönyvtár
Ránőtt fogak helyett szájában csontos lemezek voltak. A porcoshalak cápák, ráják és tömörfejűek kialakulása a devon közepén, valószínűleg ősi Placodermikből történt. Csontos váz hiányában nem fosszilizálódtak, csupán a fogaikat ismerjük! A csontoshalak szintén a devon közepétől jelentek meg, elsőként a Sarcopterygii klád, amelyből a mai bojtosúszósok Crossopterygiia tüdőshalak Dipneustii és a szárazföldi állatok Tetrapoda alakultak ki.
Állatrendszertan – Wikipédia
A Sarcopterygii osztály Coelacanthimorpha csoportja a korábbi feltételezések szerint a középidő mezozoikum végén kihalt. A másik, ún. Rhipidistia ág átalakult, nincsenek későbbi kövületei, mert belőlük lettek a tüdőshalak és az első négylábúak Tetrapoda [ 45 ], az ősi kétéltűek.
A csontoshalak második osztálya, a tüdőshalak kialakulása a váltakozva elöntött, majd kiszáradó mocsaras területeken platyhelminthes tulajdonságai földi élet. Működő tüdejük mellett kopoltyújuk is funkcionált. A tengerekben a devon időszakban minden addiginál hatalmasabb korallzátonyok jöttek létre, és ekkor jelentek meg az első ammoniteszek a puhatestűek egyik uralkodó csoportja a középidő során.
Az állatvilág is kerekférgek alkalmazkodóképessége a szárazföldre: az első rovarok és pókszabásúak, valamint a már említett legelső négylábúak megjelenése is a devonban történt. A legelső kétéltűek a Labyrinthodontia csoport fajai voltak pl. Valamennyien kihaltak, de belőlük vezethetők majd le a hüllők, és közvetve vagy közvetlenül a mai kétéltűek. A devon állatvilágának jellegzetes tagjai: A Dunkleosteus, ragadozó páncélos őshal, B bojtosúszós maradványhal, az egykori bojtosúszójú halak ma élő kései leszármazottja, C az ammoniteszek első képviselői a devonban jelentek meg, D mai tüdőshalak — őseik a devonban alakultak ki, E Ichthyostega rekonstrukciója A karbon időszak — millió éve kiterjedt sekély, meleg tengereiben intenzív biogén mészkőképződés zajlott, főként a pörgekarúak és mohaállatok vázaiból.
A trilobiták mindinkább visszaszorultak, a porcoshalak és csontoshalak viszont mind nagyobb teret nyertek. A kontinensek tengerparti részei szárazra kerültek, meleg, csapadékos területek alakultak ki, és az időszak végére összeállt a Pangea szuperkontinens.
A dús növényzetet fatermetű harasztok uralták, a légköri oxigén koncentrációja megnőtt. Óriási méretű rovarok szálltak a levegőben, minden idők legnagyobb rovara, a 70 cm-es szárnyfesztávú szitakötőszerű Meganeura is a karbonban élt Ekkor már számottevő volt a tetrapodák jelenléte.
Törzsfejlődésük még ma sem tisztázott, számos elképzelés létezik párhuzamosan. A ma élő lábatlan, farkos és farkatlan kétéltűek a karbon vége—perm eleje táján alakulhattak ki.
Bevezetés az állattanba
Az őshüllők már a karbon vége felé létrejöttek egy ősi kétéltűcsoportból. A legősibbeknél a kétéltű—hüllő hovatartozás is kérdéses. A legősibb hüllők a Labyrinthodontia kétéltűklád Anthracosauria csoportjából alakultak ki nevezik őket reptiliomorpháknak, hüllőszerű négylábúaknak is. Az Anthracosauria fajai még a kétéltűekre jellemző tulajdonságokat mutattak, de csonttani bélyegeik között már több hüllőtulajdonság is fellelhető csigolyák felépítése, ujjpercek száma.
A Seymouria szárazföldön élő, hüllőszerű kétéltű volt, de nem belőle vezethetők le a későbbi hüllők. A perm időszak — millió éve során a kétéltűeknek a szárazföldi élethez jobban alkalmazkodó csoportjai kihaltak, annak az egynek a kivételével, amelyek továbbfejlődve az első valódi hüllőket eredményezték.
Az első magzatburkosnak tartott kövület, a Casineria millió éves karbon platyhelminthes tulajdonságai földi élet a perm határáról való. Korabeli környezete száraz, sziklás volt, fejlődése már elszakadt a víztől.
Navigációs menü
A gerincesek tehát kiléptek a szárazföldre! Az állatok szervrendszerei, a légzés, a kiválasztás, a keringés, a szaporodás, az érzékszervek mind meg kellett hogy feleljenek a szárazföldi életmód támasztotta követelményeknek. Karbon időszaki erdő óriási, szitakötőszerű rovarral Meganeura A perm idején, amint a Pangea szuperkontinens A szárazodás következtében a növényzetben platyhelminthes tulajdonságai földi élet nyitvatermők jelentettek újdonságot, az állatvilágban pedig a víztől elszakadó hüllők tömegessé válása volt megfigyelhető.
Ekkor alakult ki a Földön az első szárazföldi megafauna nagytestű állatok alkotta állatvilág. A Pangea szuperkontinens és a feldarabolódását követő kontinensvándorlás főbb állomásai A hüllőknek nagyon korán szétvált két fejlődési ága: egyik a Synapsida ág — egy halántékablakkal l. Közöttük a Therapsida őshüllők megjelenése vetítette előre a majdani emlősöket. A Therapsidák körében alakulhatott ki fokozatosan a szőrzet és a tejelválasztás.
Ennek a permben megjelenő és közepén uralkodó szárazföldi csoportnak a hüllő tulajdonságú tagjai a kréta elején eltűntek, az emlősök azonban fennmaradtak.
A hüllők másik nagy ága a két halántékablakkal rendelkező Diapsida ág volt 7. Eleinte mindkettőt viszonylag kisméretű fajok képviselték. Az időszak végére az akkor élő zátonyépítő korallok nagyobb csoportjai kihaltak. A mezozoikum középidő, —65 millió éve három nagy időszaka a triász, a jura és a kréta.
A permi nagy kihalást követően a szárazföldi megafauna arculata jelentősen megváltozott.
