A paraziták művészeti élete ellen, Veszélyes parazita a közvetlen környezetünkben – vakságot okozhat | Híradó

a paraziták művészeti élete ellen

Parazita kultúra 1.

Élősködők: Az osztályharc már a spájzban van – Kritika

Az es évek elején meghívást kaptam egy nemzetközi művészettörténeti tanácskozásra, melynek az volt a témája, hogy meghalt-e az avantgárd, illetve, hogy milyen esélyei vannak manapság a szubverzív művészeti magatartásnak. A kérdés akkor zavarba ejtett, hiszen a válasz annyira egyértelműnek tűnt számomra, hogy hirtelen nem is tudtam, kell-e, érdemes-e erről bármit is mondanom. Elvégre még a kívülálló számára is nyilvánvaló, hogy az avantgárd művészet, amely egykor a "régi ember", a polgári értékrend, az egész hagyományos társadalmi szerkezet elleni heves tiltakozásként jelent meg, mára már "csak művészet", amit a polgárság rendszerint önnön dekorálására használ.

A véletlen azonban úgy hozta, hogy akkoriban került a kezembe egy cikk a komputervírusokról, melynek szerzője az a Fred Cohen volt, aki ban, tehát épp a rettegett HIV-1 nevű kórokozó felfedezésének évében útjára bocsátotta az első "hivatalos" számítógépes vírust. Noha Cohen "népszerűsítőnek" szánt ismertetőjéből alig értettem valamit, hatására mégis különös gyanúm támadt: az avantgárd minden józan becslés ellenére mégsem halt meg, hanem szellemisége észrevétlenül átszivárgott a művészetből a számítógépek világába.

Sejtésem először is azon alapult, hogy a komputerkalózok kétségtelenül felforgató tevékenységet folytatnak, felforgatóbbat, mint bármely avantgárd mozgalom századunkban: behatolnak a nagy komputerrendszerekbe, s ott akkora kárt okoznak, amit pénzben szinte ki sem lehet fejezni.

Hogy csak egyetlen, bár későbbi példát említsek, a Fülöp-szigetekről indított Love Letter vírus, amely ben hat óra alatt végigsöpört Európán és az Egyesült Államokon, közel a paraziták művészeti élete ellen számítógépet fertőzött meg, a keletkezett kár pedig szakértői becslések szerint több mint nyolcmilliárd dollár.

Akárcsak az avantgárd, a számítógépes kalózkodás is mozgalmi jellegű, jobbára internacionális, nihilista és persze igencsak erkölcstelen. A virális programokban fontos szerepe van a véletlennek - amit már a dadaisták is istenítettek - humor is akad benne bőven, maga a komputervírus pedig, miként az es évek domináns művészeti irányzata, tulajdonképpen nagyon is konceptuális: racionális agymunka eredménye, méghozzá adott esetben igen magas szintű agymunkáé.

S tényleg, alig kellett néhány évet várni, hogy az analógia máris valóságossá váljék, hiszen a concept art mintájára ben Concept néven tűnt fel egy új számítógépes kórokozó. A fertőzés és az azzal járó betegség régi jó metafora a művészetben, különösen az orosz avantgárdban.

A paraziták művészeti élete ellen Lev Tolsztoj azt állította, hogy a művészet, akár a betegség, fertőzés útján terjed. Az ember azt hiszi, hogy csupán szavakat olvas, képeket néz vagy zenei hangokat hallgat, de titokban megfertőződik, s csak jóval később veszi észre, hogy annyira megváltozott anthelmintikus gyógyszer embereknek a paraziták művészeti élete ellen élete, mintha megbetegedett volna.

Tolsztoj szerint vannak rossz betegségek, melyek az embert őrületbe, féktelen kicsapongásokba, belső összeomlásba vagy akár a halálba kergetik, de vannak jók is, melyek rombolják ugyan a testet, de a lélekre gyógyító hatással vannak. A művészet, ha sikerül megfertőznie az embereket, mindkét betegségtípust előidézheti.

az emberi fertőzés szarvasmarha szalagféreggel is előfordulhat

A művészet közben se nem jó, se nem rossz, hanem csupán valami meghatározatlan szimptómájú betegség, amelynek fascioliasis hélix következményei igen sokfélék lehetnek.

A láthatatlan bacilusok vagy "járulékos elemek" ehhez hasonló metaforáját használja Kazimir Malevics, az orosz avantgárd központi alakja is, amikor a művészet eredetének és hatásának magyarázatára tesz kísérletet. Véleménye szerint az ember csak azáltal válhat művésszé, ha bizonyos vizuális bacilusok megfertőzik. E bacilusok tudattalan vizuális benyomások, amelyek észrevétlenül az ember egész érzékelő rendszerét megváltoztatják.

Egyéb megosztás hogy meghalt-e az avantgárd, illetve hogy milyen esélyei vannak manapság a szubverzív művészeti magatartásnak. A kérdés mélységesen zavarba ejtett, hiszen a válasz annyira egyértelműnek tűnt számomra, hogy hirtelen nem is tudtam, kell-e, érdemes-e erről bármit is mondanom.

Malevics szerint az ember ostobaságot követ el, ha azt hiszi, hogy e fertőzésből ki kell gyógyulnia, s a bacilusokat megpróbálja elnyomni vagy kiirtani. Épp ellenkezőleg, meg kell ismerkednie a betegségével, s a kóros állapotot normálisnak, másféle, ám az egészséggel azonos értékű életformának kell tekintenie. Malevics tehát a művészetet fertőző ágensek életeként fogja fel, melyek nem szubjektív úton keletkeznek, nem valamiféle érzés vagy gondolat kifejeződései, gyógyszerek aszcariasisra a fertőzés titokzatos hatásai, amelyek a paraziták művészeti élete ellen emberre, s emberről dologra egyaránt átadhatók.

De hogy e bacilusok honnan jönnek, hova adódnak majd tovább és miként fertőznek, azt az orosz művész szerint nem lehet tudni. Másfelől, mint az avantgárd mozgalmak többsége, a vírus-programzás és terjesztés is utópikus célzatú. Utópiája olyan világ képét vetíti elő, amely mentes lesz a korunkra jellemző "túlintegrált" rendszerektől, s ezzel mellesleg Keith Haringnek, az amerikai graffiti-művészet vezéregyéniségének vágya is teljesülhet, aki utolsó interjújában, amikor már tudta, hogy AIDS-es, azt nyilatkozta, hogy ő kezdettől fogva olyan vírus akart lenni, amely képes megfertőzni, felbomlasztani a művészet fereg baba. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy bizonyos esetek alapján úgy képzeltem, a komputerkalózok mozgalma, ellentétben az avantgárddal, végképp anonimitásra van ítélve.

Hiszen aki romboló vírust juttat például a paraziták művészeti élete ellen kórház vagy hadászati intézmény belső informatikai rendszerébe - ami gyakran megesik - az nem pusztán "kísérletező művésznek", hanem egyenesen terrorista bűnözőnek számít.

Secondary menu

Éppen ezért kizártnak tartottam, hogy a komputerkalózkodás az avantgárdhoz hasonlóan valaha is úgymond hivatalossá válhat. De csakhamar megtudtam, hogy rendszeresen megrendezik a komputerkalózok, a hackerek és a crackerek legális nemzetközi találkozóját, a teoretikusok pedig máris beskatulyázták a virális programokat, megteremtve a század eleji művészeti irányzatok számítógépes megfelelőit, ugyanakkor a komputerkalózkodás történeti tényhalmazzá való szelídítésének alapfeltételét is.

Az avantgárd analógiájára a komputerkalózoknak számos folyóirata van, de már nem csak szamizdat és underground, hanem nagy példányszámú hivatalos is. S ami még lényegesebb, a nagy komputercégek úgy próbálnak védekezni a vírusok ellen, hogy óriási pénzekért egyszerűen felvásárolják őket a kalózoktól.

Ismétlődni látszik tehát a történelem, ami talán újabb alátámasztása lehet a közkeletű sejtésnek, hogy ez már nem is történelem: a rendszer megint magához öleli ellenségeit, vagyis lényegében ugyanaz történik, mint ami az avantgárd végzete lett. Úgy látszik azonban, hogy ez a stratégia ezúttal nem válik be, ami egyebek mellett bizonyára a komputerkalózkodás meglepő földrajzi eloszlásával magyarázható.

Az ember azt föltételezné, hogy e tevékenység központjai valahol a fejlett Nyugaton kell hogy legyenek, ahol az úgynevezett technológiai fejlődés is a legintenzívebb.

Teljes szövegű keresés Parazitás betegségek A parazita egy másik élőlényen vagy élőlényben, annak kárára élősködik. Ismerünk növényi és állati élősködőket.

De nem ez a helyzet. A komputervírusok jelentős része az egykori Szovjetunióban, illetve annak utódállamaiban keletkezett, s nem kis meglepetésre olyan országok is vírusnagyhatalomnak számítanak, mint Bulgária vagy India.

Lehet, hogy ezért, lehet, hogy másért, mindenesetre tény, hogy a komputerkalózok még mindig lépéselőnyben vannak az ellenőrzőkkel szemben, vagyis a komputervírusok kiszűrésére még mindig nincs száz százalékos hatékonyságú eszköz.

Ennek lehetetlenségét egyébként Fred Cohen már az első számítógépes vírus megszületésének évében be is bizonyította, a tények pedig azóta sem cáfolnak rá.

Amikor az es évek elején ezzel a fereg jelentese elkezdtem foglalkozni, szakértői becslések szerint a paraziták művészeti élete ellen ezerkétszáz számítógépes vírusról lehetett tudni. Most, egy évtizeddel később, havonta jön létre körülbelül ennyi, az összlétszámuk pedig meghaladja a hatvanezret. Minden jel arra mutat tehát, hogy az úgynevezett info-telematikus társadalom képtelen lesz megszabadulni a maga parazitáitól.

strongyloidosis tiszta jelek paraziták kezelése gyermekek tünetei esetén

Ezzel kapcsolatban sokféle állásfoglalás lehetséges. Általában nyafogni, szitkozódni és a paraziták művészeti élete ellen szokás, ami érthető reakció, egy dolgot azonban nem szabad szem elől téveszteni: efféle bravúrra maga az élet sem képes.

a paraziták művészeti élete ellen enterobiosis mely orvoshoz kell fordulni

S itt nem csak arra gondolok, hogy minden földi élőlény biológiai paraziták sokaságának - gyakran barátságtalan - jelenlétét kénytelen elviselni, hanem valami lényegesebbre.

Biológiai kutatások azt mutatják, hogy a legegyszerűbb egysejtű organizmusok, az úgynevezett prokarióták körülbelül három és fél milliárd évvel ezelőtt jelentek meg a Földön és legalább kétmilliárd évig ez volt minden: baktériumok, kék-zöld algák és ehhez hasonló egyszerű rokonaik.

Lynn Margulis szerint ekkor néhány ilyen egyszerű lényt meghódítottak a paraziták, melyekről aztán kiderült, hogy álruhába bújt áldások, hiszen a hódítók és a meghódítottak egymás társaságában jelentős előnyöket élveztek kiérdemelve, hogy ettől kezdve szimbiotáknak nevezzék őket a biológusok. Együttes erejük forradalmian új entitást hozott létre, az úgynevezett eukarióta sejtet, amely már rendelkezett sejtmaggal, s amely nem kevesebbet, mint a többsejtű élet lehetőségét jelentette!

Legyünk végre tisztában a helyzettel: ha a beláthatatlanul távoli múltban nem támadnak a kórokozó paraziták, akkor mi sem lennénk abban a helyzetben, hogy az info-telematikus társadalom parazitáit szidalmazzuk. Mert nemcsak hogy ilyen társadalom nem létezne, hanem semmilyen sem. Rólunk már nem is szólva. Akkor hát mi lenne? A biológusok szerint valamiféle energia-gazdag lé, benne magányos, önmagukat unos-untalan reprodukáló, végtelenül alacsony szintű életformákkal - s mindez talán egészen addig tartana, míg meg nem támadnák őket a paraziták.

Vajon érzünk bármiféle nosztalgiát az efféle létforma iránt? Aki nem, annak már a fentiek okán is kutya kötelessége fölülbírálni azt a negatív képet, amely a mi individualista kultúránkban a parazitákat övezi.

Mert a parazitáktól félünk, s ugyanakkor meg is vetjük őket. Félünk a fertőző bacilusoktól, a vírusoktól és a paraziták művészeti élete ellen baktériumoktól, mert betegséget és halált okozhatnak; rettegünk a számítógépes vírusoktól, mert kitörlik a doktori disszertációnkat, tönkreteszik a gépünket, s megakadályoznak bennünket korunk egyik fő imperatívuszának zavartalan teljesítésében: abban, hogy szüntelenül aktívan működjünk a határtalan kommunikáció és interakció szent terében.

Ugyanakkor meg is vetjük a parazitákat, mert azokra a polgártársainkra emlékeztetnek, akik képtelenek megállni a paraziták művészeti élete ellen saját lábukon, nem dolgoznak, lopják a paraziták művészeti élete ellen napot, mások nyakán élősködnek. Ám mégis megpróbáljuk ellesni a paraziták trükkjeit, talán azért, hogy ne bennünket fertőzzenek, hanem mi fertőzzünk másokat: a számítógép-vírusokat pajkos vagy rosszindulatú emberek programozzák és küldik széjjel a világba, biológiai vírusok pedig már az es évek közepe óta szintetikus úton elállíthatók.

Olvasási mód:

S ami előállítható, azt a mi civilizációnkban rövidesen nagyüzemi méretekben el is kezdik gyártani. A programozókhoz és a genetikusokhoz képest tehát a művészek ártalmatlan lények benyomását keltik, akik fenyegetőnek tetsző, ám alapjában ártalmatlan metaforát gyártanak a vírusból, vagy a paraziták művészeti élete ellen mint az a Velencei Biennálé szlovén pavilonjában történt - afféle ready-made gyanánt virális számítógép-programot helyeznek művészeti kontextusba.

A helyzet azonban, legalábbis a neo-darwinisták szerint, nem ilyen egyszerű. Daniel C. Dennett nagyszabású víziója szerint Földünkön kevesebb mint százezer évvel ezelőtt a paraziták újabb inváziója kezdődött, ami döntőnek bizonyult a mai állapotokat illetően. Ezen új hódítók, ahogy Dennett fogalmaz, "tudat és szándék nélküli vendéglátóikat valami teljesen újjá, szellemes szállásadókká formálták, akik a modern fegyverzetű megszállóiknak köszönhetően el tudták képzelni a mindaddig elképzelhetetlent, s úgy szökelltek át a tervezési téren, mint még soha senki".

Kik vagy mik ezek a félelmetes támadók? Az a paraziták művészeti élete ellen parazita megszállókat Dennett mémeknek nevezi, azt a gyökeresen új egyedet pedig, amely akkor jön létre, amikor a mémek egy bizonyos fajta állatot jól megfertőznek, embernek hívja.

Nézzük, miről is van szó. Természetesen Richard Dawkins angol neo-darwinista úgynevezett "második replikátorairól", amelyek elnevezését saját bevallása szerint a görögös hangzású miméma szóból vonta el, külön megörült annak, hogy ebben a formájában mennyire hasonlít a gén szóra, emlékeztet a memória szóra, és rokon a francia m'eme ugyanaz szóval. Az önző gén című ban megjelent könyvében ezt írja: "A mém lehet egy dallam, egy gondolat, egy jelszó, ruhadivat, edények készítésének vagy boltívek építésének módja.

Éppúgy, ahogy a gének azáltal terjednek el a génállományban, hogy spermiumok vagy peték révén testből testbe költöznek, a mémek úgy terjednek a mémkészletben, hogy agyból agyba költöznek egy olyan folyamat révén, amelyet tág értelemben utánzásnak nevezhetünk. Ha egy tudós egy jó gondolatot hall vagy olvas, akkor továbbadja kollégáinak és tanítványainak.

Élősködők (16) a 4 Oscar-díjas film szinkronos előzetese

Megemlíti cikkeiben és előadásaiban. Ha egy gondolatnak sikere van, azt mondhatjuk, hogy agyról agyra terjedve szaporodik. Bizonyos értelemben igen. A mémeket olyan információs mintákként szokás meghatározni, amelyek replikáció, azaz másolódás útján adódnak át. Miként a biológiai vírus túlélését csak valamely gazdasejt biztosíthatja, amelyet képes rávenni önmaga lemásoltatására, a mémek is ilyesfajta trükknek köszönhetik az "életüket", pontosabban a túlélésüket.

A gondolat például önmagában ugyanúgy életképtelen az önálló anyagcsere abszurd lehetőségéről nem is szólvamint a vírus. Ez a helyzet áll fenn mindaddig, amíg nem kommunikálódik, illetve a memetika nyelvén szólva: amíg be nem hatol valamely gazdaszervezetbe agybaott meg nem ragad be nem vésődik az emlékezetbe és szállásadóját az embert arra nem készteti, hogy elkészítse replikációját tovább adja embertársainknak.

Written About Us (Rólunk írták)

Cloak amerikai antropológus kifejtette, hogy a kultúrát apró, egymástól független cseppecskék alakjában gyűjtjük magunkba, melyeket azután "kulturális korpuszkuláknak" illetve "kulturális utasításoknak" nevezett. A kulturális utasításokat olyan élősködőkhöz hasonlította, amelyek ellenőrzésük alatt tartják a gazdaszervezet bizonyos viselkedésformáit, ahogyan például az influenzavírusok tüsszögésre késztetnek bennünket, hogy saját terjedésüket biztosítsák.

A következő eredményre jut: "Röviden szólva a 'mi' kulturális utasításaink nem nekünk, a szervezetünknek dolgoznak; mi dolgozunk nekik".

Cloak eszmefuttatásában, amelyet Dawkins is ismert Az önző gén írása közben, már benne van a memetikai megközelítés lényege: a mémek nem minket szolgálnak, hanem - miként az "önző" gének is - csak saját lemásolódásukkal törődnek. Tudatunk, kultúránk csupán tenyészhely a számukra, amely evolúciójuk színtere a paraziták művészeti élete ellen eredménye is egyben.

Betűméret:

Evolúciójuké, de csupán abban a semleges, minden előzetes tervtől, céltól és iránytól mentes értelemben, ahogy ez a szó a neo-darwinizmusban használatos.

Miként egy faj génállománya az egyes gének együttműködő szövetsége, a kultúra és a hagyomány sem más, mint a mémek kooperatív együttese: egy-egy mémplex.

  • Segítheti a sebgyógyulást a gyilkos parazita
  • Egy ilyen helyen szakértők szerint felettébb könnyen tud terjedni az új típusú koronavírus is.
  • Tweet Belegondolni is kellemetlen, hogy az emberi bélrendszerben férgek élhetnek, mi több például cérnagilisztával az emberiség fele megfertőződik élete folyamán legalább egyszer.
  •  Он работает на «Монокле», - пояснил Смит.
  • Les vers paraziták
  • Paraziták a kezén
  • Hogyan lehet férgekben férgeket kezelni
  • Veszélyes parazita a közvetlen környezetünkben – vakságot okozhat | Híradó

Ezek a mémplexek azután időről időre változnak, felhalmoznak és elveszítenek tulajdonságokat, korábbi korokból származó tulajdonságokat pedig megtartanak. A mém-elmélet Dawkins számára csupán szemléletes példa, pedagógiai segédeszköz volt ahhoz, hogy megmutassa: a gén csupán speciális eset, és az egyetemes darwinizmusban vállalt szerepét eljátszhatja minden olyan a paraziták művészeti élete ellen, amely megfelel a replikátor meghatározásának.

Az önző gén című könyvének végén kifejti, hogy "minden élet replikálódó egységek eltérő túlélése révén fejlődik ki. Elképzelhetők mások is. Ha vannak, akkor a paraziták művészeti élete ellen feltéve, hogy más feltételek is teljesülnek - szinte elkerülhetetlenül egy evolúciós folyamat alapjává válnak". Ezt a feladatot szánta Dawkins a mémeknek, hangsúlyozva, hogy a gének és a mémek evolúciója analóg ugyan, de mindkettő önálló utat jár.

A különbségeket hosszasan lehetne sorolni. A legfontosabb talán az, hogy a memetikai átadás nagyságrendekkel gyorsabb, mint a genetikai, s nem csak függőlegesen, nemzedékről nemzedékre, hanem - miként a vírusfertőzés járvány idején - vízszintesen is végbemegy: mémjeink egy részét szüleinktől kapjuk, de még számosabbak azok, amelyeket a környezetünkből, társainktól, tanárainktól, a médiából szedünk galandféreg irtasa. A másik rendkívül lényeges különbség az, hogy a memetikai evolúció, ellentétben a genetikaival, lamarckista.

Ez azt jelenti, hogy míg a szerzett tulajdonságok genetikailag nem adhatók át a következő nemzedéknek, memetikailag ez játszi könnyedséggel zajlik nap mint nap. A body-builder labdányivá duzzaszthatja az izmait, ám ennek genetikailag semmiféle hatása nem lesz gyermeke izmosságára nézve, ugyanúgy, ahogy a tudós August Weisman is hiába vágta le nemzedékeken át kísérleti egerei farkát, ez semmilyen érdemleges hatást nem fejtett ki az utódok farkának hosszára.

De ha a szakácsnő megsúgja a lányának, hogy miként kell finom borsólevest főzni, vagy ha filozófus az arisztotelészi logikával szórakoztatja családját, azt lehet mondani, hogy mindketten szerzett tulajdonságukat a tudásukat memetikai a paraziták művészeti élete ellen adták paraziták a test képeiben az utódoknak.

További lényeges különbség, hogy míg a gének fehérjeszintézist szabályzó programok, aminek eredményeit minden szakaszban befolyásolják a rendelkezésre álló anyagok és a környezeti feltételek, a mémek elménket, azon keresztül pedig viselkedésünket befolyásolják. S míg a gének hihetetlenül pontosan másolódnak, a mémekről ez nem mondható el, ami egyebek mellett azzal magyarázható, hogy memóriánk eléggé megbízhatatlan masinéria.

De akárhány különbséget sorakoztatunk is fel, a lényeg bizonyára az, amit Susan Blackmore állít: "A mémek teljesen megfelelnek a replikátor szerepének, mert mind a három szükséges feltételnek eleget tesznek: öröklődés a magatartás formái és részletei öröklődnekmódosulás hibákkal, díszítésekkel vagy más változatok alakjában másolódnak és kiválogatódás csak néhány magatartás másolódik sikeresen.

Azt a bútordarabot például, amelyre most időnként csüggedten rákönyökölök, memetikai értelmezés szerint azért nevezzük asztalnak, mert ez volt az a mém, amely egy adott területen a magyar nyelvterületen a legsikeresebben replikálódott, vagy ha jobban tetszik, ez volt képes a legtöbb agyat megfertőzni, s önnön másolatainak elkészítésére bírni.

S ki tudná megmondani, hány változat vérzett el ebben pokoli versengésben? A lényeg azonban az, hogy a mémeknek ez a semleges értelemben vett evolúciója, akárcsak a génekénem feltétlenül valami érdekében történik: "egy kulturális jellegzetesség lehet, hogy csak azért alakult ki úgy, ahogy kialakult - szögezi a paraziták művészeti élete ellen Dawkins - mert önmagára nézve előnyös". Másként szólva, nincs szükségszerű kapcsolat egy mém replikatív ereje, a saját szempontjából értelmezett "rátermettsége", és a mi rátermettségünkhöz történő hozzájárulása között, bármilyen mérce szerint is ítélnénk meg azt.

Ez a géncentrizmus analógiájára bevezetett mémközpontú szemlélet lényege, amit Daniel C. Dennett, "minden mémelmélet-kutató filozófiai mentora" ahogy maga Dawkins titulálta őta következőképpen fogalmazott meg: "A mémek első szabálya - a génekhez hasonlóan - az, hogy a replikáció nem szükségképpen valaminek a javára történik: azok a replikátorok virágoznak, amelyek alkalmasak. A példákat megint csak sokáig lehetne sorolni, de szorítkozzunk a legtipikusabbakra.

Az öngyilkosság, a cölibátus vagy a szüzességi fogadalom mémje annak ellenére életképes, hogy génjeink imperatívuszával a legkevésbé is törődne.

Vagy más szempontból itt van a közismert lánc- vagy hólabdalevél, aminek ősidők óta számtalan változata kering a világban, anélkül, hogy bármiféle haszna vagy értelme lenne. Dawkins elmevírusként elemez egyet, de én inkább egyszerűbbet választanék attól a Dan Sperbertől, aki ugyancsak a járványtan fogalmaival igyekszik leírni a legtágabb értelemben vett kultúrát.

Íme: "Csinálj tíz példányt erről a levélről, s küldd el tíz különböző embernek.

Lásd még