Paraziták műfaja

Rosario Dawson lehet Ahsoka Tano a The Mandalorian második évadában

Egy-egy feszültségoldó poén, mely éles kontrasztjával nevetést indukál, és megtöri egy drámai történet komorságát, még a nyugati filmízlésnek sem szokatlan, de a teljes műfaji elvárás- paraziták műfaja eszközrendszer játékidő közbeni, akár többszöri leváltásában semelyik más nemzet nem ér a dél-koreaiak és a japánok közelébe.

Az Élősködők igazán látványosan jeleskedik e téren.

Támogass te is! A cannes-i bemutató után a közönség több mint ötperces ovációval jutalmazta Pong Dzsunho Bong Joon-ho Élősködők című filmjét. Majdnem annyi ideig éljenezték, mint Quentin Tarantino Volt egyszer egy Hollywoodját.

A cselekmény egy csóró, de kedvesen bohó csodabogárcsaládról szóló vígjátéknak indul: a fiú - magát másnak kiadva - beépül egy gazdag család életébe mint magántanár angolés rögvest viszi magával húgát rajztanármajd apját sofőr és anyját házvezetőnő is. Utóbbiaknak azonban sajnos - elegendő szabad státusz híján - előbb helyet kell csinálni A film humora itt paraziták műfaja bájos helyett vagy inkább amellett egyre feketébbe fordul, a vállaltan szatirikus jegyeket komolyabb hangon előadott társadalomkritikai elemekkel keveri, de kölcsönöz a helminthiasis kezelési protokollok és a thriller eszköztárából az emberek parazitái megtisztulnak. A fentiek tükrében talán nem túlzás, hogy a filmet rizikósnak nevezni, amennyiben élvezete, sőt alapvető működése átmegy-e sovány mondanivalója?

A konzervatívabb ízlésű, egységesebb koncepciót és kidolgozott drámai ívet váró nézőket talán inkább zavarba hozzák, mint szórakoztatják a felskiccelt és leváltott zsánerkeretek, talán paraziták műfaja eltaszítják, mint elgondolkoztatják a lassanként elővezetett, de a harsány és hatásvadász erőszakjelenetek kedvéért nem kellően kidolgozott, kurtán-furcsán lezárt szociális témák.

Aki nem kapaszkodik eléggé ezen az egyedi hangulatú hullámvasúton, az a zárlatra beérő karakterdrámai fordulatoknál jó eséllyel paraziták műfaja kizuhan a filmből, és értetlenül, esetleg dühösen áll fel a paraziták műfaja.

Élősködők: Az osztályharc már a spájzban van

Bong Paraziták műfaja magyarosan Pong Dzsunho ugyanis legizgalmasabb felvetését, a társadalmi rétegződés általános jelenségét és átjárhatatlanságának nehézségét kijelöli gondolkodásra sarkalló, nyílt kérdésnek tekinthető címével ki az élősködő és kin élősködik? Csakhogy, elegánsan fogalmazva, a nehezét ránk bízza: fő tézise nem különösebben komplex, vitatémája lényegében nincs.

A Gazdagok önimádó, elszállt, a lakosság nagy részének életkörülményeiről mit sem sejtő pöffetegek, de azért nem rosszak, a Szegények pedig csak egymás félrelökésével, sárba tiprásával, mészárlásával jutnak előrébb, de azért nem rosszak. Kissé közhelyes, nagyon sarkító. Rendben, és?

Ezért, ha az Élősködőket egy problematikus paraziták műfaja jelenségről véleményt mondó filmnek nézem, gyengén szerepel: csak heccel és röhög, mint egy rossz moderátor.

A játékidőt nem a karakterek árnyalásával alig valamelyikük kap mélységet, és az is egy-két csapással, baltával faragvaélettörténetük körüljárásával tölti ki, se nem hihető döntésekkel ezt persze ügyesen megvédi a Coen-filmeket idéző groteszk, bohóckodós hangulattalhanem kacagtató-ijesztő, vidámító-szomorító kalandokkal.

• A jobb féregtablettákból
• Frissítve
• Az idei év során három - hol széles, hol relatíve széles nézőközönségi réteget megmozgató - mozifilm is készült, amely napjaink gazdasági helyzetét az osztálykülönbségek tükrében vizsgálta.
• Élősködők - Húzós osztály-találkozó - Geekz

Nem véletlenül hasonlítottam hullámvasúthoz a cselekményt, itt tényleg a menetrend szerinti meglepetéseken van a hangsúly, nem vár senki revelációt, amikor a végén lekászálódik a kissé ragacsos ülésekről, és továbbdöcög. És hullámvasútnak igen szórakoztató! Csak hát ugye a film címe mégiscsak Élősködők, zárlata mégiscsak könnyes-megható, és mégiscsak elhozta egy rangos filmfesztivál fődíját Paraziták műfaja egyhangúlag szavazták meg neki az Arany Pálmát. Kevésbé elegánsan fogalmazva tehát a blöff szót kéne használnom, de nem szívesen tenném, mert ennyire azért a rendező vállalása nem orcátlan, vagyis a magam részéről úgy érzem, hogy inkább kikapcsolódásra, mintsem elmélyült töprengésre szánta a filmet.

Ha nem így nézném, úgy érezném, igencsak pofára ejtettek és egyébként benne van a sztoriban egy sokkal komolyabb mű is, amelyben teljesen más súlya lenne egyes zseniális gegeknek, például a duplán kultúrbunkó indiános fejdísznek. Már megint azok a fránya nézői elvárások A kivételezett helyzetű, pozícióját védő felsőosztály és a szűk lehetőségei miatt bűnbe kényszerülő lecsúszottak ütköztetése persze hálás téma nyugatabbra, és a film csavarjai, gegjei is működnek.

Egyes kritikusok előszeretettel - és elnézéssel - ismerték fel szertelenségében a két film erejéig a hollywoodi ízléshez igazodó és nyugati sztárokat szerepeltető Snowpiercer, Okjamajd átütő siker nélkül az őt igazán értő közönségéhez hazatérő Joon-Ho felszabadult játékosságát, virgonc fekete humorát, műfaji zsonglőrködését is.

Minden bizonnyal jogosan.

Az egyszeri nézőt azonban ez nem kell, hogy érdekelje. Ő paraziták műfaja megformálja a saját véleményét, elvárásainak megfelelően. Egy biztos: amennyiben fenntartás nélkül át tudta engedni magát a filmnek, jobban járt vele.