Mely férgek mozognak a hátsó részén.

mely férgek mozognak a hátsó részén

Gelei József. A magyar olvasóközönséget ezek a csodálatos alakú és túlnyomórészt a tenger vizében élő férgek a múltban nem igen érdekelhették, mivel az európai édesvizekben található kevés fajból hazánk területéről egyetlen sem volt ismeretes.

Gelei azonban ban hazánkban három helyen mutatta ki ezt a rejtett életmódot élő állatot. Az első lelőhely a Balaton északi partja, a mely férgek mozognak a hátsó részén Révfülöp-i hidrobiológiai állomás mely férgek mozognak a hátsó részén, itt talált Gelei nagyobb számban állatokat a vízpart sekély vizétől lepett kövei alatt, másrészt pedig nemsokára Szegeden, a Tisza folyó medréből kövekről, illetőleg fürdőcölöpökről behozott kaparékban kapott, részben kifejlett, részben pedig igen nagyszámú fiatal férgek u baba. Nemsokára a Szeged környéki vizekből is, így a Mely férgek mozognak a hátsó részén szomszédságában lévő Maty-ér rendszeresen beszáradó mocsárvízében is ismeretessé váltak a magyarhoni zsinórférgek.

Ezekre a leletekre való mely férgek mozognak a hátsó részén helyénvaló, hogy a magyar Brehm-ben is részletesen foglalkozzunk a zsinórférgekkel. A zsinórférgeket a laposférgek többi csoportjaitól az különbözteti meg, hogy van végbélnyílásuk és vérérrendszeürk. Némely búvár, tekintettel a vérereikre, melyek a férgek körében különlegesen a gyűrűsférgeket jellemzik, úgy gondolkozik, hogy ezeket az állatokat inkább a gyűrűsférgekkel együtt kell tárgyalni.

Mégis a bőrnek alkata, a bélnek szerepe az emésztés folyamán, a bőrizom-tömlő, a testnek szelvényezetlen volta, a szemek, továbbá az idegrendszer, legkülönlegesebben pedig a kiválasztórendszer alkata mind arra vall, hogy e lények határozottan a laposférgekkel vannak közvetlen rokonságban. Mindezeknek a rokonbélyegeknek alapján valószínű, hogy az örvényférgek és a zsinórférgek közös ősöktől származnak, s a különbség csak onnan ered, hogy a fajfejlődés során a zsinórférgek magasabb fokra fejlődtek.

Elnevezésüket hosszú, hengerded, fonalszerű testüktől kapták, amely sohasem lapul el, hanem csak legföljebb a hasoldalon kissé kiegyenesedik. A test mellső végén a legtöbb állaton igen jól megkülönböztethetjük a törzstől elkülönödött fejet. A fejen kétoldalt, az agydúc közelében, szaglásra szolgáló érzőgödröket, elül, a homlok végén ízlelősejtek csoportját s a fejtetőn az örvényférgekére emlékeztető egy vagy több szempárt találunk.

Bőrük alkata teljesen megegyezik az örvényférgekével. Az egyrétegű bőrhám ugyanis csillós sejtekből és közöttük elszórt nyálkaképzősejtekből alakult. A mellékelt ábránk tanusága szerint a szájnyílás, egészen a mellső testvégen, s kissé a hasoldal felé eltolódva fekszik.

A szájnyílásra hosszú előtér, az ú. A bárzsing után a redősfalú gyomorbélbe jutunk, mely a szintén hosszú és szabályos közökben oldalzsebekkel ellátott középbélbe vezet. A középbélre csaknem közvetlenül a végbélnyílás következik; igazi végbelet alig tudunk megkülönböztetni. A zsinórférgekre rendkívül jellemző készülék az a hosszú hüvelyben rejtőző ormány, melynek segítségével az állatok áldozataikat megfogják, megmérgezik és a szájnyíláshoz közelebb húzzák.

Az ormány visszatüremlített állapotban s egyúttal visszahúzva a bélcső fölött nagy, hosszúra megnyúlt ormánytáskában vagy hüvelyben helyezkedik el. Az ormányon három főszakaszt különböztetünk meg. Elül helminthologist fizetése a mellső ormányhenger, a középen az ormánydob, mely a rekeszizomból és a ballonból áll, a hátulsót pedig a hátsó ormányhenger alkotja.

Az ormány mellső hengerszakasz rendkívül izmos és magas hengereshámtól van borítva, amely kitüremlített állapotában kifelé fordul s a zsákmányt nagyfokú tapadékonyságával fogvatartja, s egyúttal a zsákmányra csavarmenetben felcsavarodik.

A középső szakaszban a rekeszizom, illetőleg az előtte fekvő tőrkamrában helyezkedik el a támadó tőr, mely gombszerű, vastag talpi részével a tőrpárnába van beerősítve. A tőrpárna a tőrviselő táska tölteléke és a rekeszizom falában elhelyezkedett mirígyeknek terméke. A középső szakaszban, oldalt, kb. mely férgek mozognak a hátsó részén

Hullajelenségek

A tőrök egyenként egy-egy sejtben keletkeznek. A tőrtáskák jól belakmározott állatokban rendszerint üresek, ha azonban hosszú időn át éhezik az állat, egy-egy táskában 6 tőrt is találhatunk. A bélféreg tünetei embereknel példányokban Gelei egy-egy táskában rendszerint 3—4 tartaléktőrt talált.

A támadásra fölszerelt tőr közvetlen szomszédságában fecskendővezeték torkollik, mely a rekeszizom mögött elhelyezkedő ballon üregének kivezető csatornája. A ballon méregnedvet tartalmaz, melyet izmos fala, a kitüremlített ormány végére kerülő tőr által ejtett sebbe fecskendez bele, abban a pillanatban, amint a tőrt az ormány visszahúzza a sebből. A mérget viszont az ormány harmadik szakasza, a hátsó ormányhenger termeli. Az ormány működése igen egyszerű.

Az ormány, mint említettük, folyadékkal telt izmos ormányhüvelyben van elhelyezve, s viszont az ormánycső belső végén visszahúzó izom: retractor található, mely az ormánytáska fenekéhez kapcsolja az mely férgek mozognak a hátsó részén. Ha a visszahúzó izom elernyed s viszont az ormánytáska fala összehúzódik, a táskában lévő folyadék kinyomja és kitüremkedésre készteti az ormányt, egész addig, amíg a diaphragma, illetőleg a rajta ülő tőr szabadba nem kerül; kitüremlített állapotban tehát az ormánytáskában csak a belső ormányhenger: vagyis a méregmirígy marad vissza.

Ha pedig a jól végzett munka után elernyed az ormánytáska izma s viszont a visszahúzóizmok állnak munkába, akkor az ormány megint hüvelyébe húzódik mely férgek mozognak a hátsó részén. Nem minden zsinórféregben találunk az ormánykészülékben tőrt s ezen az alapon régebb a zsinórférgek, mint fegyvertelen, illetőleg fegyveres állatok két csoportra oszlottak. A zsinórférgek vérérrendszere csak 3 ércsatornából áll. A hátoldali ér legalább is a mellső és hátsó végen, esetleg közben is hurkok útján összekapcsolódik a kétoldali törzzsel.

A vérfolyadék vagy vöröses vagy pedig színtelen s a háti értörzsben hátulról előre kering. A vérmozgást a vérerek izmos fala, irányát pedig az erekben található billentyűrendszer biztosítja.

mely férgek mozognak a hátsó részén emberi féregfertőzések kezelése

A vérben sejteket nem találunk, a vérfolyadék pedig az állatok tápláltságának megfelelően fehérjében gazdagabb vagy szegényebb. Ilyenképpen inkább nyirokanyagnak, mint vérnek felel meg. A kiválasztást egypár elágazó csőrendszer végzi, mely teljesen a laposférgek protonephridiuma szerint van alkotva. A kiválasztócsatornák ugyanis befelé itt is zártak s a finom csövecskék végén a már ismert lángsejtek helyezkednek el.

A lángsejtek rendszerint a vérerek falába fúródnak.

A zsinórférgek idegrendszere nem magas fejlettségű. A fejben két dúcpár van, egyik a garat felett, a másik a garat alatt. A négy dúcot a garatot, illetve az ormánybelet körülvevő garatgyűrű kapcsolja egymással össze.

Az alsó dúcpárból a test hosszában két tekintélyes hosszanti ideg szalad végig. A hát középvonalában pedig igen gyönge fejlettségű, hosszanti ideget különböztetünk meg. A zsinórférgek a többi laposférgektől különösen abban különböznek, hogy váltivarúak; a nemeket azonban külsőleg nem tudjuk egymástól megkülönböztetni.

Az édesviziek között azonban kétivarúakat: hermaphroditákat is találunk. Az ivari készülék rendkívül egyszerű, párzószervekkel rendszerint nem találkozunk.

Account Options

A csiraszervek egyszerű zsákokat formálnak, melyek a gyomorzsebek között nagy számban helyezkednek el és mindig párosával találhatók. Az egyes zsákok egyenként nyílnak a hátoldalon a test felületére. Az állatok a tojásokat zsinórokban, vagy öves kokonokban szabálytalan tömegben rakják le. A zsinór, illetőleg a csőszerű öv kocsonyásan megmerevedő nyálkás tömegből képződik s már az anya testén kialakul, úgyhogy a tojásokkal megrakott nyálkás övből az cryptosporidium giardia drinking water treatment kicsúszik.

Némely fajok a tojásból egyenesen zsinórféreggé fejlődnek. Sok esetben azonban a tojásból sajátságos alakú álca bújik ki, melyről a hozzá nem értő szem sehogy se tudja elképzelni, hogy abból hogyan válik zsinórféreg. Ezt az álcát, mely az európai tengerekben a tavaszi hónapokban nagy tömegben rajzik, a lovagi vívósisakhoz való nagy hasonlóság miatt sisaklárvának: pilidiumnak nevezik.

Sisakálca: Pilidium A sisaklárva egész testfelületét csilló borítja. A szegélyén azonban zsinórmenetben erőteljesebb csillózat s a sisak tetején hosszú, ostorszerű pamat képződik.

Oldalt, a sisak arcvédőlemezéhez hasonlóan, két nagyobb lebeny csüng alá, melyek szegélye szintén zsinórcsillózattal van bevonva.

Primary Menu Search for: Tünetek: fájdalom a has alsó részén, az ágyék, a görcsök, a duzzanat, a váltakozó.

A lebenyek között nyílik a száj, amely vakon végződő gyomorba vezet. A száj környékén csakhamar négy betüremkedés keletkezik, melyből a zsinórféreg teste fejlődik. Ezek a betüremkedések növekvésük közben körülfogják a gyomrot, ezt magukkal együtt a fejlődésben előbbre viszik s végül is az álcabőrt keresztültörik, hogy ilyenképpen a féreg hosszanti növekvésnek indulhasson. Megemlítjük még, hogy a pilidiumnál egyszerűbb lárva is ismeretes, az ú. Férgek kezelése kisgyermekekben álca.

A zsinórférgek hossza rendkívül változik. Némelyek csak néhány milliméterre nőnek, mely férgek mozognak a hátsó részén azonban több méter hosszúra is megnyúlnak a nélkül, hogy egyúttal megvastagodnának; rendszerint azonban 20—60 cm hosszúak. A tengeri zsinórférgek gazdag színpompájukról nevezetesek.

A szín a bőr festékszemcsézetétől vagy pedig a bőrmirígyek váladékától származik. Nagyon gyakoriak a sárga, barna és a vörös szín minden elképzelhető árnyalatai és keverékei, a tiszta kék szín azonban hiányzik.

Az alapszínen igen gyakran rajzolatok, márványozottság, párhuzamos hosszanti vonalak és színes harántgyűrűk mutatkoznak. Színük alapján a környezetbe sokkal jobban beilleszkednek a tőrrel föl nem fegyverzett fajok, mint a tőrösek. Az elvesztett részek helyrepótlása tekintetében a zsinórférgekről is azt mondhatjuk, mint amit az örvényférgekről már megtanultunk; nevezetesen, hogy ezek is igen nagy mértékben képesek a regenerációra. Itt is megtörténik az, hogy a testnek piciny leszakadt darabjából lassanként megint teljes egyén fejlődik.

A zsinórférgek túlnyomórészt tengeri állatok. Igen kevesen úsznak szabadon a nyilt tengeren. A legtöbb partlakó, ahol a kőtörmelék között, kövek alatt, sziklahasadékokban s korálltömbök, padok réseiben, valamint a tengeri algák között rejtőzködve élnek.

Némelyek a fenék homokjába ássák be magukat, mások pedig a bőrük által elválasztott nyálkacsőben laknak. Néhány nemzetség a trópusok nedves erdőségeiben levegőn élő szárazföldi állattá változott. Ezek közül némelyek virágházi növényekkel Európába is elkerültek, itt azonban csakis a virágházak nedves, meleg levegőjén maradnak életben.

Egyetlen nemzetség: a Prostoma vált a mérsékelt égöv édesvizeinek lakójává. A zsinórférgek rendkívül lassan mozognak. Mozgásuk közben állandóan nyálkát hagynak el, mint a mászó csiga.

  • Anthelmintikus gyógyszer embereknek vélemények
  • Gelei József.
  • IV. OSZTÁLY: ZSINÓRFÉRGEK (NEMERTINI) | Brehm: Állatok világa | Kézikönyvtár
  • Des féreg orvoslás
  • Férgek, a has alsó része
  • Fergek a szervezetben tunetek
  • Hullajelenségek – Wikipédia

A nyálkát azonban nem hasoldaluk termeli, mint távoli rokonaik, az örvényférgek, hanem egész testfelületük választja el; ezért nem is nyálkaszőnyegen csúsznak, mint az örvényférgek, vagy a csigák, hanem az egész testüket folyton körülvevő nyálkacsőben.

Ezzel a jelenséggel van kapcsolatban az, hogy testük hengerded maradt s nem lapult el, mint az örvényférgeké.

Földigiliszták életmód

Hihetetlen lassú, óvatos mozgásuk magyarázza meg azt, hogy az édesvizi alakokat mért oly nehéz megtalálni. Lomha, lassú természetükkel ellentétben veszedelmes rablók.

Különlegesebben gyűrűsférgekkel és pedig azok közül is főként a csőlakókkal táplálkoznak, melyeket rendkívül ügyesen cipelnek ki ormányukkal lakóházukból.

mely férgek mozognak a hátsó részén az emberi test parazitáinak tünetei

E mellett azonban csaknem mindenféle hústáplálékot mely férgek mozognak a hátsó részén, s így könnyen széttagolható húscafatokkal jól táplálhatjuk az akváriumi életet elég jól viselő állatokat. Mivel a húsételben nem sokat válogatnak, érthető, hogy mint asztalivendégek: kommenzálisták igen gyakran vesznek részt más állatok lakomáján, a nélkül, hogy azokat bántanák.

Egyes fajok élősködőkké: parazitákká váltak. A zsinórférgek legjobb ismerője, Bürger Ottó, közel fajt írt le. Mi azonban, mivel a természet iránt érdeklődők olvasótábora nagyon ritkán találkozik ezekkel az állatokkal, rendszeres ismertetésükkel nem foglalkozunk, hanem csak egypár jellegzetes alakot ragadunk ki a fajok nagy tömegéből.

Először is a Tubulanus Carinella superbus Kölliker nevű fajt mutatjuk be, mely pompás színekben tündöklik. Erről az állatról alkati különlegessége tekintetében megemlítjük mely férgek mozognak a hátsó részén, hogy háti értörzse hiányzik és ormánykészüléke nincs tőrrel ellátva. Teste vörösbarna, vagy cseresznyepiros színű s négy hosszanti fehér és számos szintén fehér harántcsíkkal van díszítva.

Az Atlanti-óceán európai partjai közül az angol, a skót és a francia partokon s a Földközi-tengerben találták. A homokos parttájék lakója, találtak azonban 40—50 m-es mélységben is. Az eddig megfigyelt legnagyobb zsinórférgek az angol partok közelében élnek s rendszerint a szintén fegyvertelen Lineidák családjába tartoznak. A Lineus longissimus Gunnerus 5—10 cm-re nő, sőt néha 30 m hosszú szalagszerű példányokat is fogtak már. Nappal rejtekhelyükben összegomolyodva találhatók; zsákmány után csak éjszakai dagály idején látnak.

Egyik ide tartozó hosszú zsinórformájú Lineust, a L. Lineus geniculatus Chiaje Kükenthal-Krumbach: Hdbuch d. Zoologie, Bd. A kisebb fajok közé tartozik a Cerebratulus marginatus Renier. Ezek nemcsak az Atlanti-óceán északi részein, hanem a Földközi-tengerben is igen gyakoriak.

  1. Fő jellemvonásuk, hogy minden szelvényükön egy pár oldalt kiálló lábcsonk: parapodium képződik; ezeken helyezkednek el a mesteri alkotású sörték, rendszerint több kötegben.
  2. Brehm: Az állatok világa / MÁSODIK REND: Soksörtéjűek (Polychaeta)

A szabad tengerben kitűnően úsznak, miközben az angolnákra emlékeztetően kígyózva mozognak. Valószínűleg az úszó életmóddal függ össze, hogy farkfüggelékük van. Meg kell emlékeznünk a Pelagonemertidákról is. Testük a lebegő tengeri életmódhoz alkalmazkodva, feltűnően széles és vékony.

Ausztráliától délkeletre, az Indiai-óceán nagy mélységéből halászták a Pelagonemertes moseleyi Bürger nevű 4 cm hosszú és 2 cm széles, gyönyörűen átlátszó állatot, melynek belső szervei közül különösen a sötét gesztenyebarna bél tűnik föl az átlátszó testben.

A gyűrűs és laposférgek a legfontosabb dolog. A férgek típusai: leírás, szerkezet, szerepük a természetben. Testének elülső végén két szem látható különbséget tesz a fény és a sötétség között ; a garat a ventrális oldalon található. A planaria ragadozók.

Az állat arról nevezetes, hogy a test hátrafelé szabályosan szűkül és négy bemetszéssel öt gyűrűre van felosztva. Az első gyűrű egymagában olyan hosszú, mint a hátulsó négy, azonkívül szárnyszerűen széles s így az állatot a lebegésben kiválóan segíti.

Pelagonemertes moseleyi Burger, nagyítva Sajátos alkatáról nevezetes a Malacobdella Blainville nemzetség. Az idetartozó fajokat a vénus-kagylóban Cyprina islandica s a tátongó-kagylóban Mya truncata és M.

mely férgek mozognak a hátsó részén pinworm giardiasis

Ennek a zsinórférgekre nem igen jellemző életmódnak megfelelően az állatok igen különleges testalkatot öltenek. Törzsük rövid és széles, s a hátsó testvégen gorogdinnye férgek ellen, tányérformájú szívógödör fejlődik. Ez a szívókorong megtévesztette a régi búvárokat, s hol a piócák, hol pedig mételyek közé sorolták az paraziták opisthorchiasis tartozó állatokat.

A Malacobdellák nem élősködnek, hanem a kagyló köpenyterét csak mint vadászterületet használják ki, kifogdosván azokat az apró állatokat, melyeket az áramló víz a köpenytérbe sodor: tehát a szó szoros értelemben vett asztaltársak, commensalisták.

Lásd még